Jézus Szíve maga az irgalom
Legyen olyan szívetek, amely kitartó az Úrban, olyan, amelyet legyőzött a Szentlélek, amely nyitott és készséges a testvérek iránt - mondta S.E. Mons. Miguel Maury Buendia apostoli nuncius a Jézus Szíve Búcsú homíliájában.
Bőséggel hullott az "égi áldás" a Székesegyház előtti téren összegyűlt több ezer hívőre a június 25-én tartott Jézus Szíve Búcsún. A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye búcsúünnepére idén is országhatáron belülről és túlról érkeztek katolikus hívek, hogy felajánlják önmagukat, családjukat Jézus Szentséges Szívének, az ő szerető oltalmába helyezkedjenek.
Ekkor már lezajlott a román és német nyelvű szentmise: reggel nyolc órától a Kálvária templomban Román János nagybányai esperes főcelebrálásával román nyelven, fél tíztől ugyanott Jakab Norbert, a szatmárnémeti Szent Antal egyházközösség plébánosa vezetésével német nyelven mutattak be ünnepi szentmisét. Ezek után, tizenegy órától S.E. Mons. Miguel Maury Buendia, Románia és a Moldovai Köztársaság apostoli nunciusa mellett vonult Schönberger Jenő püspök és a papság, a székesegyház előtti pódiumon felállított oltárhoz.
Az egyházmegye főpásztora köszöntötte a nunciust, a papságot és a híveket, a szívek egybeforrásának kegyelméért imádkozva: "Ut omnes unum sint! – Hogy mindnyájan egyek legyenek! – kéri az Atyától keresztáldozata előtt az Úr Jézus. Egyházmegyénk Krisztus-közösség évében eggyé forr ma mindnyájunk szíve, akik itt együtt ünnepelünk, imádkozunk. Szeretettel köszöntök mindenkit! Csodálatos egység, Jézus akarta egység! Ez az, ami kézzelfogható ma itt a szatmári egyházmegye búcsújának ünnepén."
Ekkor már zuhogott az eső, de a hívek nem mentek el, az ernyők védelmében hallgatták a főcelebráns nuncius homíliáját is. Miguel Maury Buendia előbb a papokhoz, aztán a hívekhez szólt szentbeszédében. Előbbiektől azt kérte, forduljanak a Szív felé. "Szentatyánk, Ferenc pápa, tavaly a római Szent Péter téren, Jézus Szentséges Szívének ünnepén, a papok jubileuma alkalmával mondta, amit én is szeretnék a paptestvéreknek hangsúlyozni - hogy a szív felé forduljanak, mely bensőségesség, az élet legerősebb gyökere, érzéseink központja. Tekintsenek most két szívre: Jézusnak, a Jó Pásztornak a Szívére és az ő saját lelkipásztori szívükre. A Jó Pásztor Szíve nemcsak egy velünk irgalmas szív, hanem maga az irgalom. Benne ragyog az Atya szeretete. Biztosak lehettek, hogy ebben a szívben meghallgatásra és megértésre találtok. Ott megérezhetjük, hogy minden korlátunkkal és bűnünkkel együtt kiválasztottak, és szeretve vagyunk. Erre a szívre tekintve újítsátok meg az első szeretet emlékét, amikor az Úr megérintett benneteket és a követésére hívott, valamint újítsátok meg azt az örömet, mellyel az ő szavára elhagytátok az élet hálóit."
A hívek felé fordulva kérő imára buzdított, hogy Jézus alakítsa szívüket az Ő Szíve szerint: "Szeretnék hozzátok is szólni kedves hívek, akik a keresztség szentsége által részesültetek a hívek általános papságában, és így Isten Népét alkotjátok. Titeket arra hív a Jóisten, hogy ne legyen „balerina szívetek”, olyan, amely össze-vissza táncol, amely engedi, hogy a pillanat heve elragadja, vagy amely ide-oda csapong és engedményeket tesz, vagy elégtételeket szerez önmaga számára. Legyen olyan szívetek, amely kitartó az Úrban, olyan, amelyet legyőzött a Szentlélek, amely nyitott és készséges a testvérek iránt. Milyen szép és vigasztaló az Úr Jézus Szentséges Szívének ünnepe, amelyből a mi üdvösségünk forrásozik! Gyakran kérjétek, hogy Ő alakítsa szíveteket Szent Szívéhez hasonlóvá. (...) A Szentleckében, Szent János apostol második levelében a Jézus által hozott nagy újdonságról hallottunk: arról a bizonyosságról, hogy Isten a szeretet. De ez a Mindenható Isten, aki az eget és a földet teremtette, elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy saját életét közölje velünk, és hogy emberi szívvel szeressen minket. Jézus Szívével, hogy mi is ilyen szeretettel tudjuk egymást szeretni, még akkor is, ha szeretetünkre embertársainktól nem kapunk viszont-szeretetet, vagy éppenséggel visszautasítást, utálatot tapasztalunk; olyan valamit, ami gyűlöletet és üldözést eredményez.
Mi is mindannyian, még ha nem is szenvedtünk eddig igazi és súlyos üldöztetést – mint a mi nagyjaink, mint Boldog Scheffler János, vértanú püspökötök, vagy a többi vértanú –, megtapasztaltunk már nem egyszer bizonyos szenvedéseket, diszkriminációt, megvetést. Amikor ilyet tapasztaltok, örüljetek, mert ez azért van, hogy tanúságot tegyetek az Evangéliumról. Legyetek büszkék arra, hogy Jézussal és Jézusért elviselhetitek."
Végül azt kérte, újítsák meg közösségüket Krisztussal: "Újítsuk meg tehát mindannyian közösségünket Jézussal. Isten Fia, aki felvette a mi emberi testünket és emberi szívünket, mert egészen hasonlóvá akart lenni hozzánk, a mi útitársunkká, lelki eledelünkké, kenyerünkké lett. Ma is azért gyűjtött egybe minket, hogy saját testét felkínálja nekünk. Ő lelkünk igazi eledele, amit minden szentmisében megkapunk, hogy Szent Szívével és a mi égi Anyánkkal, a Mindenkor Szeplőtelen Szűz Máriával egyesülve folytassuk őszinte hálaadásunkat a mennyei Atyának."
A szentmisében, az áldozásban a hívek valóságosan magukhoz vették Krisztust, a körmenetben pedig az Oltáriszentség mögött sorakoztak fel, mintegy Isten mellett kötelezve el magukat. A legszentebb áldozat bemutatásának végén a hagyományoknak megfelelően elénekelték a Jézus Szíve litániát, és mindannyian felajánlhatták szívüket. Erre a momentumra az ég is kiderült és a hívek előjöttek a park fái ágainak védelme alól, a himnuszokat is együtt énekelve zengték be a láthatóan betöltött teret.
